Rekord részvétel és hajnalig tartó csaták után a Four Moods nyerte az Eszterházy Kidobós Kupát, míg a Kék Delfinek az ezüst és a Habibi a bronzérmet szerezte meg. A döntős csapatok tagjaival beszélgettünk.
Milyen volt belülről ez a maratoni dodgeball verseny?
Rita/Four Moods: Számomra meglepő volt, hogy 22 csapat jelentkezett, nem gondoltam volna. A játékosokon kívül még nagyon sokan jöttek szurkolni, így szinte az egész csarnokot megtöltöttük.
Kira/Kék Delfinek: Tényleg sokan voltunk, így elhúzódott egy kicsit, de ettől függetlenül inspiráló volt látni ennyi csapatot játszani. Nagyon jó volt a verseny.
Rita/FM: És a szervezés is, két pályán ment a játék, így volt lehetőségünk és helyünk is a pályák mellett dobálni a labdákat, készülni a következő játékokra vagy éppen pihenni. Az egész este jó hangulatban telt.
Patrik/Kék Delfinek: Nekem is nagyon tetszett a hangulata, óriási volt. Mint egy buli, csak itt egymással kidobóztunk.
Most először játszottatok 5 labdás kidobóst?
Kira/KD: Nekem ez volt életem első ilyen kidobós játéka, remélem nem az utolsó, mert nagyon élveztem.
Rita/FM: Most jelentkeztem először én is a kidobós kupára, így kicsit izgultam a játék és a különböző szabályok miatt.
Patrik/KD: Én már játszottam az előzőn, de akkor elsőre kiestünk, bár nem ugyan ezzel a csapattal voltunk.
Mennyire volt szokatlan a pálya, a szabályok vagy a labdák?
Rita/FM: A pálya az elején még valóban szokatlan volt, figyelni kellett arra, hogy melyik vonalon lehet átlépni, és melyiken nem.
Kira/KD: A szabályok viszont abszolút érthetők voltak, és könnyen meg lehetett jegyezni őket.
Rita/FM: A szabályok szerintem is egyértelműek voltak, mindent részletesen leírtak nekünk az előre elküldött versenyszabályzatban. A labdákkal pedig könnyen lehetett dobni és nem fájt, ha eltaláltak vele.
Előzetesen volt valamilyen taktikátok?
Rita/FM: Különösebb taktikánk nem volt. Fontosnak tartottuk azt, hogy végig nyugodtan játsszunk, ne kapkodjuk el a dobásokat és a játékok alatt is folyamatosan bíztattuk egymást.
Kira/KD: Igazából az volt a cél, hogy minél többen bent maradjunk, a lányok ezért inkább labdát szedtek és kikerülték a támadásokat, a fiúk feladata volt leginkább kidobni az ellenfélt.
Patrik/KD: És a labdaszedőt folyton cseréltünk.
Kira/KD: Egymásnak adogattuk a labdát, éppen akinek nagyobb szüksége volt rá, talán emiatt működtünk olyan jól együtt, mert nem csak magunkra hanem egymásra is figyeltünk.
Patrik/KD: Viszont az arany meccsre volt egy speciális taktikánk, a legügyesebbet az elején rögtön kidobni, habár ez nem nagyon sikerült, más taktikát kellett volna alkalmazni.
Melyik volt a kedvenc pillanatotok az este folyamán?
Rita/FM: Amikor megnyertük a versenyt. Nem is lehet más. A lányokkal idén jelentkeztünk először a kidobós kupára, így nem is gondoltuk azt, hogy egyenesen a döntőig jutunk és megnyerjük az egészet.
Kira/KD: Nekem az amikor kiderült, hogy döntősök lettünk és együtt örültünk a sikerünknek.
Patrik/KD: Igen, az elődöntő megnyerésének pillanata, az amikor már tudtuk, hogy fixen érmesek vagyunk.
Rita/FM: Nagyon jól éreztük magunkat a fiúkkal együtt az egész este folyamán és alig várjuk, hogy újra megrendezésre kerüljön a verseny.
Nemzetközi interjú sorozatunkban, ezúttal a dodgeball egyik emblematikus alakját a skót Anthony Aldredet kérdeztük a kezdetekről, versenyekről és a kedvencekről.
* Hogyan is kezdődött ez az egész, mikor kezdtél el kidobósozni? – 2013-ban kezdtem el dodgeballozni, miután elvégeztem az egyetemet. Az akkori lakótársam hívott el, és azóta a Granite City Guerrillas csapatában játszom, számos versenyt és bajnoki címet nyertem Skóciában, valamint lehetőséget kaptam arra, hogy Angliában játszhassak nyílt versenyeken és a brit bajnokságon. 2017-ben bekerültem a skót Highlanders férfi csapatába, és részt vettem a Six Nations-ön, ahol aranyérmet szerzetünk. A 2017-es, 2018-as és 2019-es Európa-bajnokságon, valamint a 2018-as NEC-en szerepeltem a Skót dodgeball válogatottban.
* Mi inspirált, hogy elkezd ezt a sportot? – Engem kevésbé inspirált és inkább jobban érdekelt. A lakótársam egy ideje próbálta már rávenni, hogy elmenjek vele egy edzésre, de túlságosan lefoglalt az egyetem befejezése. Miután diplomáztam, végre elmentem. Utáltam az első edzést, de úgy tűnt, mindenki élvezi, ezért visszamentem. Örülök, hogy így tettem, mert nagyon szeretem.
Anthony Aldred
* Emlékszel az első alkalomra, amikor pályára léptél? – Nem túl részletesen, de emlékszem, hogy a legtöbb játékban korán megcéloztak, mert én voltam az új srác. Valószínűleg az sem segített, hogy egy kék felsőben voltam, mindenki más pedig a fekete GCG mezt viselte, így nagyon kitűntem a többiek közül.
* Mi volt a legszebb pillanat a karrieredben? – A bronzérem a 2018-as olaszországi Európa-bajnokságon. A rendezvény hangulata csodálatos volt, és úgy éreztem, hogy pozitív módon járultam hozzá az érem megszerzéséhez.
* Melyik volt a legjobb verseny, amin részt vettél? – Talán az olaszországi Európa-bajnokság. Ilyen sok csapattal együtt lenni egy helyen sokkal könnyebbé tette az ismerkedést, és az afterparty se volt semmi. Amiben mást volt ez az esemény, hogy minden este olyanokkal tudtam beszélgetni, akikkel azelőtt még soha. A sorbanállás a reggeliért, ebédért és vacsoráért mondjuk nem hiányzik.
* Mik a legfontosabb eredményeid válogatott és klub szinten? – Klubszinten a skót bajnokság vagy a skót liga. Elég hasonlóak, csak néhány klub van a ligában, de van még néhány extra csapat a bajnokságban. Sajnos Skóciában nem jelentős a klubok száma, de reméljük, hogy ezek a rendezvények a jövőben versenyképesebbé válnak, mivel más városokban is csapatokat szerveznek, és ez a sport növekszik nálunk. Országosan a legnagyobb eredményem egy aranyérem a skót férfi csapat tagjaként a 2016-os liverpooli UKDBA Six Nations versenyen. De büszkébb vagyok a 2018-as Európa-bajnokságon szerzett bronzérmünkre.
Scotland Highlanders – Anthony Aldred
* Hogyan készülsz fel a tornák előtt? – A versenyek előtt a csapat gyakorlásról szól minden. Szoros egységgé kell válnotok és vigyáznotok kell egymásra a pályán. A meccs előtti pillanatokban gyorsan eszem valamit vagy a feszültség miatt többször megyek az illemhelyre.
* Hány alkalommal játszol egy héten? – Általában hetente 2-3 alkalommal, attól függően, hogy milyen edzés vagy rendezvények vannak. Ez a nyílt foglalkozások, a csapat és a válogatott edzések keveréke a versenyekkel együtt.
* Van valami tipp, amelyet megosztanál a dodgeball játékosokkal? – Találd meg az erősséged és utána arra koncentrálj. Ha túl sok dologot próbálsz megtanulni vagy túl sok dologra összpontosítasz, nem fogsz sokat haladni és kissé elkedvetlenedsz. Ráadásul, ha van egy nagyszerű képességed, ez ad neked valamit, amihez vissza tudsz térni a játék során. Az egy dologra való összpontosítás lehetővé teszi a dolgok apró részekre bontását is.
Tom Brady vagy Lebron James
LeBron. Fiatalabb koromban kosárlabdáztam, és bár most nem vagyok naprakész benne, de mindenképpen jobban érdekel, mint az amerikai futball.
Coldplay vagy Ed Sheeran
Egyiket sem! Mindkettő szörnyű.
Gran Tourismo 5 vagy Carcassone
Gran Tourismo 5. Csak azért, mert a Gran Tourismo játékokat játszva nőttem fel, a Need for Speed Underground mégis itt van.
The Mandalorian vagy The Queen’s Gambit
A Mandalorian … de csak a mémek miatt! Egyiket sem láttam.
Kutya vagy Macska
Kutyák! Szeretem a kutyákat. Ráadásul van egy kutyám, és nem hiszem, hogy lesz valaha is macskám.
Chicago Pizza vagy Big Mac
Pizza! Sok lehetőség van és nagyszerű melegen vagy hidegen.
Paradicsom vagy Chilli
Paradicsom, nem vagyok jóban a fűszeres ételekkel.
Bora Bora vagy Kathmandu
Bora Bora, én csak szívesen kikapcsolódnék a kristálytiszta vizek mellett.
Rangers or Celtics
Boston Celtics … mert kosárlabda. Akkor is, ha itt a skóciai focicsapatokra gondolsz. Támogatnom kell a helyi Aberdeen csapatomat, ezért …. MON IH DONS!
* Melyik csapat vagy nemzet a kedvenc ellenfeled? – Svédország. Nagyon szórakoztató csapat, legutoljára egy rendkívül szoros mérkőzést játszottunk velük a 19-es Európa-bajnokságon. Olyan szoros és kiélezett volt, de ugyanakkor szuper barátságos és sportszerű is. Döntetlen lett a vége, és nem hiszem, hogy bárki is csalódott lett volna ezért. Óriásit fejlődtek, mióta először láttam őket, de továbbra is megmaradtak a vidám dolgok a játékukban.
* Ki a kedvenc dodgeball játékosod? – Nem hiszem, hogy van egy olyan játékos, aki mindenki más felett kiemelkedne a „legjobb játékosként”. Ez nem azt jelenti, hogy szerintem nincsenek nagyszerű kidobós játékosok, mert nagyon sok játékost csodálok. Csak azt hiszem, hogy többeket megbántanék, ha csak egy embert neveznék meg. Határozottan úgy gondolom, hogy sok olyan csendesebb játékos van, akik az erősebb személyiségek miatt is kicsit észrevétlenek maradnak.
* Elképesztő mez gyűjteményed van, hány darabról is beszélünk? – Nem vagyok 100%-ig biztos benne, de úgy gondolom, hogy jelenleg 200 kidobós mezem van. De ez folyamatosan növekszik, és határozottan valami hógolyó szerű, ahogyan az Instagram-fiók is nőtt. De még mindig élvezem, hogy sokakkal beszélgethetek erről, és válogathatok az új és izgalmas mezek, csapatok közül.
* Emlékszel még arra, hogy melyik volt az első, amit megszereztél? – A saját klubomon kívül, az Ozz Vampo által a Malajziai kidobós válogatottnak a 2016-os WDA világbajnokságra készített meze volt az első. Sárga és fekete tigriscsíkok mandarin gallérral, úgyhogy egyet szereznem kellett belőle. Eltartott egy ideig, mire idért, így lehet, hogy más mezt már hamarabb megkaptam, de mindenképpen megérte várni. Nagyon jó volt megismerni az összes akkoriban játszó csapatot, és Malajzia határozottan megkülönböztette magát azzal, hogy szuper profinak néztek ki a fotóik és közösségi médiájuk.
Granite City Guerrillas
*Jött egy olyan év, ami mindent borított, a dodgeballban például alig rendeztek versenyeket. Mi volt a legfontosabb lecke, amit a 2020-as év tanított neked? –Hogy jól érezzük magunkat és élvezzük a dodgeballt, amikor visszamegyünk játszani. Élvezzük a játékot, élvezzük a sportot és élvezzük, ha barátaink vesznek körül minket. Ezért játszunk.
* Végezetül, mit tanácsolnál azoknak, akik most ismerkednek ezzel a csodálatos játékkal? Miért a dodgeball? – Azért dodgeballozon, mert szórakoztató és csodálatos emberekkel találkozhat a világ különböző pontjairól. Ez egy nagyon befogadó és támogató sport és minden szinten játszható, attól függően, hogy mi a fontos neki és nagyon sokáig lehet játszani.
Az Osztrák női és vegyes csapat tagjaként Annika Jedliczka Európa-bajnoki címet szerzett a legutóbbi kontinensviadalon. A dodgeball nagyköveteként pedig nemrég lehetősége volt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnökével is találkoznia.
A már hagyományos nyári nemzetközi dodgeball játékos interjúnkban vele beszélgettünk a kezdetekről, a legérdekesebb pillanatokról és a női versenyzők lehetőségeiről az 5 labdás kidobósban.
Miért a Dodgeball a jövő sportja? Annika szerint”
az emberek gyakran inkább a férfi csapatok meccseit nézik, a nők csak ezután következnek. Ebben más és több a dodgeball. Ez a sport a legjobb példa a vegyes csapatsportok számára.”
„Tény, hogy a fiúk többet dobnak. De a puszta erőnél több kell ahhoz, hogy úgy dobd el a labdát, hogy azt ne kapják el. Természetes, hogy a dobásunk nem olyan erős, mint a fiuké. De nem igaz, hogy nem tudunk jól és pontosan dobni.”
* Hogyan is kezdődött ez az egész, mikor kezdtél el kidobósozni? – A legendás bécsi Dodgeball Mánián játszottam először dodgeballt 2012 novemberében. Megnyertük a tornát és fél évvel később megkérdezték tőlem, hogy akarok-e Chesterben az Európa-bajnokságon játszani. Azóta vagyok válogatott és eddig 11 nemzetközi fellépésem volt az Osztrák #Kidobós Csapat tagjaként.
* Mi inspirált, hogy elkezd ezt a sportot? – Szeretnék egy inspiráló történetet mesélni, de az igazság az, hogy az egyik iskolai barátom kérdezte tőlem, hogy csatlakoznék-e a csapatomhoz, és azt mondtam, hogy igen. Ami miatt maradtam, az pedig a közösség és az itt kötődött barátságok.
* Emlékszel az első alkalomra, amikor pályára léptél? – Nem. De emlékszem az első versenyem döntőjére. Lenyűgözött a légkör és nagyon ideges voltam.
* Mi volt a legszebb pillanat a karrieredben? – Ez nehéz … olyan sok van. Az egyik amire mindig emlékezni fogok: a pillanat, amikor lefújták a döntőnket tavaly Newcastle-ben és sorozatban a negyedik alkalommal lettünk Európa-bajnokok, ráadásul ezzel mind a három kategóriában diadalmaskodtunk. A másik, amikor a fiúk világbajnokok lettek New York-ban és van egy kis csapat szertartásunk, ahol mi együtt hallgatunk egy bizonyos számot a verseny kezdete előtt.
* Melyik volt a legjobb torna amin részt vettél? – A 2018-as Európa-bajnokság Lignano-ban (a szervezés, az étkezés, a szállás, a játékosok kényelme szempontjából) és a tavalyi EB Newcastle-ben (az eredmények szempontjából :))
* Hogyan készülsz fel a tornák előtt? – Szerencsések vagyunk, hogy van egy fantasztikus edzői csapatunk, akik mindazon szakaszokon keresztül vezetnek minket, amire szükségünk van: személyes készségfejlesztés, erő- és mozgáskordinációs edzés, taktika, játék szituációk gyakorlása és sok beszélgetés;)
*Hány alkalommal játszol egy héten? – Általában hetente 2-3 alkalommal, most a koronavírus miatt csak egyszer voltak edzéseink.
* Van valami tipp, amelyet megosztanál a dodgeball játékosokkal? – A játékon, a taktikán és a személyes készségfejlesztésen kívül azt mondanám: csapat kommunikáció és videó elemzés!
* Melyik csapat vagy nemzet a kedvenc ellenfeled? – Angliának kell lennie. Mert a szoros és kiélezett meccsek azok, amik a legjobban megmaradnak az emlékezetemben. De nagyon szeretek találkozni az összes nemzettel a pályán és a pályán kívül.
* Ki a kedvenc dodgeball játékosod? – Stefan Leitinger. A férfi és vegyes csapat játékosa, valamint a női válogatott edzője. Sokat tett annak érdekében, hogy az Osztrák Dodgeball válogatott ilyen messzire jusson.
* Láttad a Central European Championshipen az Ausztria vs Magyarország férfi negyeddöntőt? Csak az utolsó pillanatban dőlt el a továbbjutás (16-12). – Igen, láttam. Nagyon szoros meccs volt és csodálatos látni, ahogy más országok lépnek feljebb és egyre erősebbek és erősebbek lesznek. Ez jó szeretett sportunknak és mindenki számára, aki a kidobóst játssza.
* Végezetül, mit tanácsolnál azoknak, akik most ismerkednek ezzel a csodálatos játékkal? Miért a dodgeball? – Maga a játék szórakoztató. Annyi különféle aspektusa van, hogy bárki tudja játszani. Akció, adrenalin, csapatmunka, ügyesség, szórakozás … nem tudom, miért ne próbálják ki. És ne felejtsük el: a közösség. Sokféle sportot játszottam különböző csapatokban, de a dodgeball közösség nagyon különleges és nem akarom, hogy hiányozzon az életemből.
Van már egy magyar származású világbajnoka a sportágnak. Tamas Wardnak az angol dodgeball csapat tagjaként komoly lehetősége lesz, hogy jövő hét végén az Európa-bajnoki címet is megszerezze.
Tamas Ward
* Hogyan is kezdődött ez az egész, mikor kezdtél el dodgeballozni? – 2011-ben a főiskolán kezdtem el játszani a Reephan Raiders csapatában, majd a Bedford Bulls következet és jelenleg a Bedford Rangers Dodgeball Club tagja vagyok.
* Mi inspirált, hogy elkezd ezt a sportot? – Élveztem a játékot az iskolában és sok barátom játszott a Reepham Raiders csapatában, ezért döntöttem úgy, hogy én is ezt akarom.
* Emlékszel az első alkalomra, amikor pályára léptél? – Persze. Imádtam az atmoszférát, bár a legtöbb időt a kiesettek zónájában töltöttem.
* Mi volt a legszebb pillanat a karrieredben? – Amikor 2016-ban megnyertük a világbajnokságot.
* Melyik volt a legjobb torna amin részt vettél? – A hazai rendezésű világbajnokság Manchesterben.
Tamas Ward
* Hány alkalommal játszol egy héten? – Két, három edzésünk van hetente és még ott vannak a hétvégi tornák.
* Szerinted, Anglia képes mindhárom kategóriában diadalmaskodni az Európa-bajnokságon? – Olyan mély és erős a keretünk, hogy megtudjuk csinálni. Persze, az England Lions Dodgeball mind a három számban nyerni fog.
* Mit gondolsz az ellenfelekről? – Ausztria mindig nagyon erős és veszélyes ellenfél, csak úgy mint Skócia és Észak-Írország.
* Melyik nemzet a kedvenc ellenfeled? – Mindig élvezem a Skótok elleni csatákat, a rivalizálást, mindig jó meccseket játszunk egymással.
* Végezetül, mit tanácsolnál a magyar játékosoknak? – Játszanak annyiszor kidobóst, amennyiszer csak lehetséges.
A nemzet a mai napon a hőseit ünnepli. Mi is így teszünk, amikor bemutatunk egy legendás magyar játékost, edzőt, aki gyerekkorától kezdve rajong a kidobósért.
1965-ben Dortmundban a női válogatott tagjaként kézilabda-világbajnokságot nyert Csenki Györgyné Varga Zsuzsanna, aki a Vasasnál kezdte edzői karrierjét, majd a Budapesti Spartacusnál oktatta a fiatal lányokat a sportág alapjaira. Volt a hazai kézilabda szövetség utánpótlásbizottságának elnöke is. A 2000-es évek elején Székesfehérváron építette fel az NB I-es női csapat utánpótlását. A Magyar Sportért Emlékérem arany fokozatának birtokosa, a MOB-díj 2010-es kitüntetettje.
A nyolcadik kerületben nőtt fel, a Múzeumkertbe jártak tornaórára, s a kötelező gimnasztika után kidobóst játszottak. Ez volt a kedvence, szinte mindig ő nyert. Még a fiúk sem tudták eltalálni. Nem csoda, ha később kiváló dobótechnikával érkezett a sportágba.
Futás, ugrás, dobás. Ez ugyanis az 5 labdás kidobós és a kézilabda alapja is.
Csenki Györgyné Varga Zsuzsanna
Tíz éven át irányította a serdülő válogatottat. A tehetségek kiválasztásának korántsem könnyű feladata jutott neki. Amikor rendíthetetlenül járta az országot, a klubokat, mindig ez alapján kereste a tehetségeket.
Ma is büszke rá, hogy szinte alig tévedett. Szűcs Gabriella, Bulath Anita, Herr Orsolya, Tomori Zsuzsanna Soós Viktória , Szucsánszki Zita, Nagy Ivett, Bódi Bernadett, Szrnka Hortenzia, Gál Adrienn – néhány név azok közül, akiket ő hívott be serdülőként a legjobbak közé, s akik később a felnőtt nemzeti csapatban is helytálltak.
Az ausztrál csapatban Krista Leveleky révén ismét volt magyar származású résztvevője és érmese a new yorki Dodgeball Világbajnokságnak. Vele beszélgettünk a felkészülésükről és helyszíni élményeiről.
Krista Leveleky
¤ Gratulálunk a szereplésetekhez, különösen neked, mint a Vb egyetlen magyar származású résztvevőjének. – Köszönöm szépen, szerettünk volna elsők lenni, de a bronzéremnek is nagyon örülünk.
¤ Mikor derült ki, hogy az Ausztrál Csapat tagjaként részt veszel a II. Dodgeball Világbajnokságon? – Tavaly decemberben kezdtük meg a felkészülést, míg az Ausztrál Dodgeball Válogatott (Dodgeroos) utazó keretének kihírdetése áprilisban volt.
¤ Mit szólt hozzá a családod és a barátok? – Nagyon boldogok voltunk, hogy bekerültem a csapatba, hiszen ez az első alkalom, hogy nemzetközi versenyen képviselhettem az országot.
¤ Milyen volt a felkészülésetek? – Szerencsések voltunk, mert az egész csapat egy államból jött, így könnyen megtudtuk oldani az edzéseket. Egyszer vagy kétszer edzettünk egy héten. Az erőnlét mellett, a stratégián és az egyéni képességek fejlesztésén dolgoztunk.
¤ Néhány mondatban elemeznéd a világbajnoki mérkőzéseiteket és az ellenfeleket? – Nagyon izgatott voltam, hogy résztvehetek a Világbajnokságon és a legjobb válogatottak ellen játszhatok. A verseny végig nagyon magas színvonalú volt. Kiváncsian vártam, hogy lássam mire vagyunk képesek Ausztria ellen, mert ők nagyon komoly játékerőt képviselnek.
Krista Leveleky (18)
Krista Leveleky
¤ Melyik mérkőzésetek tetszett a legjobban? – A Szingapúr elleni, mert ez volt a nemzetközi bemutatkozásom és remekül is játszottunk. Ezt a mérkőzést soha nem fogom elfelejteni.
¤ A Világbajnokság melyik pillanatára emlékszel majd vissza a legszívesebben? – Amikor kisétáltam a Madison Square Gardenben, a világ leghíresebb sport arénájában, ahol először Kanadával játszottunk.
¤ Mit üzensz a Magyar Dodgeball Csapat tagjainak? – Edzetek keményen a pályán, de a pályán kívül is – az étkezés és erőnléti edzés nagyon sokat számít. Sok szerencsét!
